A Liars története 2000-ig nyúlik vissza, azaz idén tíz éves a csapat. A zenei paletta, amiről nyomják a témát nagyjából a noise rock gonoszkodása, a poszt-rock experimentalitása, kísérletezőkedve és az art punk okoskodásának háromszögébe szorítható bele és igazándiból nagyon baresz. Már jó ideje trióként tevékenykednek.

Ami emlékeim szerint a jó Pándi Balázs által szervezett 2004-es pesti koncerten (They Were Wrong So We Drowned albumot promótáló turné egyik állomásaként) is már így volt. A banda viszonylag hamar kult státuszt ért el egyébként zenei berkekben (első turnéjuk a Sonic Youth-szal volt) és az az igazság, hogy úgy tűnik, ehhez a kiváltságos helyzetükhöz már jó ideje - és a továbbiakban is - ragaszkodnak. Az idén megjelenő Sisterworld címre keresztelt nagylemez már az ötödik a sorban. Az egyik "köztudomású" tény velük kapcsolatban, hogy minden eddigi korongjuknak volt egy markáns, egyedi íze, atmoszférája. Kicsit ezeket szerintem vegyük számba.

A debütáló "They Threw Us All In A Trench And Stuck A Monument On Top" már kapásból egy magabiztos, experimentalitással kacérkodó, pattogós, feszes ritmusszekcióval megtámogatott, amolyan értelmiségi dance-punk csapat benyomását keltette. Az ezután következő, imént hivatkozott "They Were Wrong So We Drowned" album pedig egy kísérletezés szempontjából nagyon erős, kurvára fura koncept album lett, ami egy történetet mesél el, központi témájául pedig a boszorkányság szolgál. A lemezt igén meghökkenve fogadták és többnyire negatív kritikákat kapot. Ezen érdekes módon a harmadik korongjuk, a "Drums Not Dead" megjelenése változtatott nagyot (azóta a They Were Wrong... a 1001 lemez, amit hallanod kell halálod előtt c. kiadványban is helyt kapott), perspektívát adva a csapat kreativitására. Azért mondom, hogy érdekes, mert a Drums Not Dead egy olyan album, ami talán méginkább kilógott a sorból, a maga törékeny, már-már ambient-es (drone-os) hatású, zenei alapjaival (nagyon sokat kísérleteztek dobhangzásokkal az anyagon) és falsetto énektémáival. A 2007-es "Liars" (cím nélküli) nagylemezt hallgatva meg olyan furcsa érzése volt az embernek, hogy elkezdték szépen az eddigi kísérletezgetéseik során gyűjtött tapasztalataikat egy érdekes, ekltektikus és izgalmas stílussá összegyúrni. Megtalálhatóak benne a torzított dobtémák és a disszonancia (leather prowler c. nóta, amiben egyébként a moodswinger névre keresztelt hangszert is használják), de a poposan egyszerű számok felvételétől (housechlouds) sem irtóztak vagy ott van a Rolling Stone által 2007 száz legjobb dalába választott Freak Out.

És így el is jutottunk a legújabb "Sisterworld" névre keresztelt anyagukhoz. Amelyről a Scissor című dalhoz már lőttek is egy mozgóképet, ami ráadásul elég großartig! Valamint kiderül belőle, hogy a frontember bal lábfeje torzult.

Mennyire baró már, ahogy élesen belevág a szám kezdésekor hullámzó selymességbe az énekes fájdalmas önvallomásként előadott szövege?! Szerintem legalább, mint barbarian. Egyébként ez a matéria az én olvasatomban (1-2 hallgatás után) nem egyenes folytatása a cím nélküli előzőnek, hanem egy amolyan egybegyúrt stíluskavalkádja a Drums Not Dead és a korai feszesebb anyagoknak. Aki estleg a megvételre gondol abszolút jogosan, az próbáljon rá a deluxe változatra. A bónuszlemezen a 11 szám remixe szerepel, olyan előadók által, mint például a Melvins, Thom Yorke, Alan Vega (Suicide), Kazu a Blonde Redheadből vagy Bradford Cox a Deerhunterből.

Én egyelőre még csak a szimpla nagylemezt birtoklom, de persze az is elegendő szórakozást fog nyújtani ez elkövetkező pár napban. Már most simán meg tudok jelölni pár rövidtávon is fülhöz utat találó szerzeményt. A No Barrier Fun dobtémái nagyon királyak, A Scarecrows On A Killer Slant örjöngő lüktetése szintén szétcsap, a Proud Evolution számvégi fasza ambientes hangfoszlányai vagy a Drop Dead álmatag, disszonáns noise-rockja. 11 szám 42 perc. Jó lesz! Szeretni fogom.

Liars - Sisterworld (Mute Records) 2010
http://rs75.rapidshare.com/files/327418035/Liars_-_Sisterworld.rar
http://www.mute.com/releases/viewRelease.jsp?id=9091310