Daughters - Daughters (Hydrahead)

Az első, mindjárt szembeötlő fasza dolog tavalyról az új Daughters album. Nem kapott túl nagy visszhangot, pedig szerintem majdnem vitte az első helyet. Sajnos az albumot már meg sem turnéztatták, mivel a Fang Island-et is nyomó gityós után a gerjedelmes, "vadvalagú" basszustémákat szállító tag is katapultált a csapatból. Kreatív ellentétek, ésatöbbi. Hülye, degenerált faszok, egy ilyen anyag után, ha jól megturnéztatják, mennybe mentek volna. Legalábbis az én mennyországomba kaptak volna jegyet az biztosis. Kellemes kis perverz dalszövegek csahosparaszt előadása és a még mindig jó zsémbes noise hangzás teszi császárivá az anyagot, örömmel mondom, rontom bontom. Abszolút méltó helytartói lennének a Jesus Lizardnak a 21. században. Ehelyett faszkodnak. De pozitív a jövőképem azért.

http://www.myspace.com/daughters1
http://www.hydraheadlines.blogspot.com/

Mike Watt - Hyphenated-Man (Parabolica)

Nabaszki. Elkészült a harmadik Mike Watt Opera. Japánban adták ki tavaly, idén márciusban lesz beszerezhető a világ többi táján (addig is import). Nincs párja a dolognak. Hieronymus Bosch által inspirált, 30 tételes lemez, ahol visszatért a Minutemen hagyományokhoz (izgi: Tom Watson egy régi D. Boon gitáron játszotta fel az anyagot) és lement az egy perc körüli számhosszokig. Tele van zseniális kis rohamokkal, néhol őrült, néhol játékos, néhol grúvos, nagyon kamázom. Főleg, hogy végig Watt úr énekel. Például a Man-Shitting-Man milyen mértékben mokány már (?), kérdem én. Aztán a Head-And-Feet-Only-Man meg miféleképp cselszövő dobtémával és úgy egyébként is mennyire örleményes ritmussal rendelkezik már? Aztán ott helyezkedik el záró nótaként egy újabb önvallomás, Wheel-Bound-Man, amiben a jó, az üdvös Mike Watt bácsi a History Lesson Pt. 2 és Tour-Spiel hagyományait követve nyilatkozik hétköznapi életből vett hasonlatokkal az album tematikájának tükrében vizsgálva önmagát. Vigyorogva ráznám a kezét, akár Pracli Marci, Maci Pracli kezét, miután elagyabugyálták a Mancsokat közös erővel.

http://www.hootpage.com/
http://parabolica.jp/

The Tallest Man On Earth - The Wild Hunt (Dead Oceans)

Nem nagyon tud hibázni a csóka. Zseniális albumot helyezett az ölünkbe ismételten. A közeljövőben lesz németben, meg hollandban is. Kéne, mi? Hábersze. A King of Spain című számot kegyeskedj meghallgatni és már akkor el tudod dönteni, hogy ez bizony ríkat. De egyébként a lemez egészét tekintve is elmondható, hogy javallott. Érzelmi folk töltet jön a vénába. Möhh! Hogy más ne mondjak, a Troubles Will Be Gone gitártémája is szerető, mindamellett vokálisan is tapsolható minden dal, bőgicsélve, megmagasztosodva. Atán ajánlott beszerezni a szintén tavalyi évhez köthető extended play jellegű megmozdulását is, ami Sometimes the Blues is Just a Passing Bird címre hallgat. Lélekharapós, szívtárnában bányászó öt szám van ott.

http://www.myspace.com/thetallestmanonearth
http://www.deadoceans.com/

Liars - Sisterworld (Mute)

Ez is elég baró lett az az igazság. Már az albumnak elején olyan érzése támad az embernek, hogy ezek a csúnya koboldgyerekek, megmaradtak okoskodó, értelmiségi sátánoknak. Emberölést (nő ölést) bemutató szám is található, ráadásul mindjárt az első, de csattanóval is rendelkezik, mert kiderül ügye, hogy mégsem halt meg a nő. A Here Comes All The People jó kis disszonanciái, meg zavart keltő hegedűfutama is dzsókerek, aztán Scarecrows on A Killer Slant direkt felszínes gonoszsága is megnyerő, a Proud Evolution egyszerűen csak fasza. A buta társadalomkritikus szövegeket nem kamázom, mert simán csak kisebbségi komplexusokról, antiszocialitásról árulkodnak unintelligens baromarcok pofájából, de az Overachievers nem ilyen, bármit (!) mondjon is az első versszak. Összességében érdemes mindet. Plusz a myspace-en van egy újabb szerzemény a Manslaughter, Oops, ami odaver.

http://www.myspace.com/liarsliarsliars
http://www.mute.com

Wolf People - Steeple (Jagjaguwar)

A jó picsába, mi? Az van, hogy a Jagjaguwar kiadóra nagyon kevés rosszat lehet mondani. Nem is szeretnék, hiába haragszik rájuk Nardwuar név-schtik lopás ürügyén (mellesleg hibásan hangzik el a kiadó neve, a Pharell Williamsszel és Shayjel készített hibátlan interjúban, amit viszont kötelező megnézni innen: KLYKK, ha kíváncsi vagy, milyen volt Pharell kedvenc interjúja), attól még zsenik. De, hogy az együttesről is: fuvola. A fuvola, mint hangszer nagyon oda tud verni kontrasztot adva és ezáltal még gizdábbá téve. Ugye: Beastie Boys- Flute Loop, Eric B. & Rakim- Know the Ledge, hát itt is hasonlóképp száll be a füstös múltból visszhangzó fasza gitártémák mellé. A félreértés elkerülése végett, az albumon csak ebben a számban szerepel, de ezzel én már mellettük is állok. Az összes többi nóta nagyon frankó, jól össze vannak téve, muszáj végighallgatni és eldönteni magadnak. De megsúgom még, hogy a tag, amit majd' legtöbben rájuk nyomnak last.fm-en, az hogy: awesome.

http://www.myspace.com/wolfpeople
http://www.jagjaguwar.com/

Grinderman - Grinderman (Mute)

Érdekes módon sokáig nem bírtam Nick Cave-et. Egyszerűen felbaszott a lehúzó, negatív Kyle Minogue-gal közös dala, ami unalmas volt és baszott gyakran nyomták mindenhonnan. Aztán, mikor megjelent magyarul is a Rollins könyv, elrohantam megvenni és onnan kiderül hát, hogy kicsit más figura volt, mint ahogy elképzeltem (művészkedős faszfej). Utánamentem Birthday Partynak meg pár egyéb dolognak és a Grinderman is elkapott. A második cím nélküli nagylemezről azt tudom mondani, hogy ha egy album jól el van kezdve, akkor ott nem lehet gond. Itt szolíd altatást követően basz pofán egy szívemnek kedves baszósfutam kisvártatva! Ez hejj, de jó. Aztán a beszélősének és minden más is tökéletesen a helyéről kötekszik velünk. Az albumon szerepelnek visszafogottabb dalok is, de mindvégig van egy olyan érzése az embernek, hogy ez az énekes egy kocsmai búnyosból lett szónokként dühöng majd mindörökké. És ez bejön, főleg, ha van vastag basszus és zajos gitár hozzá.

http://www.grinderman.com/
http://www.mute.com/

Volt még pár jó lemez tavaly, lehet, hogy majd összekapom magam és elmondom, mik, de inkább nem hiszem.