Brant Björk - Gods & Godesses (Low Desert Punk)

Különösen remek ember a Brant Björk és ráadásul megint kiadott egy faszajó lemezt. A 'Gods & Godesses'-zel kapcsolatos első szembeötlő változás az előző, 'Punk Rock Guilt' albumhoz képest, hogy az album 33 percét 8 normális hosszúságú szám adja. Nem lett túlzásba víve semmiféle pszichedelikus busójárás, hanem jó kis fuzzy, sivatagi rock adja alánk a lovat. Alapvetően azt kamázom Brant Björkben, amilyen jól oda tud nyúlni a melodikus hangokhoz és milyen klasszul fejt ki hatást egy minimál gitárszólóval (gondolok itt a 'Porto' dallamaira). A Radio Mecca eleje is remek. Összességében szép homogén egészet rakott le az asztalra a nagymenő. Amit már most majdnem annyira szeretek, mint a Somera Sól-t (de azt egy nagyon kedves embertől kaptam meg, ráadásul a lemezen a ritmusgitáros neve egyszerűen: Gomez). A mestert nyilván az nyugtatta meg, hogy minden szám olyan, amit 30 percben is elő lehet adni dzsemmelések közepette a koncerten, szóval. Ja.

http://www.brantbjork.com/
http://www.facebook.com/LowDesertPunk

Kvelertak - Kvelertak (Indie)

A Kvelertak egy elég érdekes csapat. A kezdeti nagy hype miatt én könnyen elítélhető módon rögtön szkippeltem is a norvég barbárokat, de aztán egy hallgatás, majd Marszi barátom unszolására csak odafigyeltem és rá kellett jönnöm, hogy ez elég gerjedelmes. A zenekar neve lehet az első felmerülő probléma. Valahol azt olvastam a neten, hogy terjedt a 'Bagolyfasz' egy ideig megfejtésként, de valójában 'Erődítmény' lenne. Remélem nem csak én gondolom, hogy a 'Bagolyfasz' jobb. A zene egy lendületes, motörheadi rock and roll és hard rock ötvözetének sejlik, melynek hátterében ott lüktet némi gonosz black metál atmoszféra, amit néha meglepő billentyűfutamok feledtetnek 'Fossegrim, 1:21-től, zseniális). Hallgatásra való! Külön jópont, hogy mind a videóklip, mind a borító és bármilyen offline/online megjelenésük igényesen van megcsinálva. Resztekpa!

http://www.myspace.com/kvelertak
http://www.indierec.net

Dead Weather - Sea Of Cowards (Third Man / Warner)

Tudvalevőleg Jack White és a Kills-es csaj (Alison Mosshart) zenekara a Dead Weather. Itt van még egy csonti basszeros, aki a Raconteursben segíttette ki Jacket és szintén Jack névre hallgat, valamint Dean Fertita (QotSA). Jack itt dobol és vokálozik, míg a deszka - és emellett meglepően fullánkozható - csaj frontemberkedik. A második elbum - emitt - is elég feszesre sikerült. Kiemelhető nóták kapásból kettő darab, méghozzá a 'Hussle and Cuss' és a 'Gasoline'. Mindkettő iszonyat gizda. A gázolajban olyan szólótöredékek villannak be, melyek rögvest toszásra sarkallnak! A billentyű nagy szerephez jut az egész albumon és mivel hammond, ezzel nincs is nagy probléma, sőt. Meg kell hallgatni.

http://thedeadweather.com/
http://www.thirdmanrecords.com/

Deftones - Diamond Eyes (Reprise / Warner)

Igazság szerint a Deftones mindegyik albuma nagyon jó. Az első lemezeket borzalmas hangzásuk ellenére a nosztalgia szépíti, az összes többi pedig szimplán remekbe szabott. A Diamond Eyes is megtapsolható. Viszont ez talán az a lemezük, ami a metálszakma teljes egészét örömmel tölti el és bár nagyon jó melódiák jönnek Chino szájából, de senki sem végez lebuzizást emiatt. Némelyik gitártéma annyira egyszerű, hogy senki másnak nem működne, csak Steph Carpenternek, de neki működik, méghozzá csibészesen. A 'Royal' végén micsoda sikoltás van, a 'You've Seen the Butcher' kezdése hatalmas, ahogy beindul (gitár-dob játék), meg a Rocket Skates kezdő gitártémája is milyen fasza már? Olaszba menvén a remek HAW zenekarral és Mikiszabival a Shapat Terrorból kevés egyebet hallgattunk. Nyöhi!

http://www.deftones.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Reprise_Records

Dillinger Escape Plan - Option Paralysis (Party Smasher INC)

Óigen. Megjött végre az új Dillinger is, meg szétcsapatták kicsit a arcunkat Dürerkertben. Az izmos énekes gyerek egyre tovább erősödött a dallamgyártás szempontjából, és a dalok is egyre frankóbbak. Érdekes módon a rohamszerű örjöngő csürdöngölésből már nincs. 2 percnél csak hosszabb számok vannak. Aztán van egy 65 éves freejazz zongorista is, aki megjelent a lemezen a Widower c. számban például (névleg Mike Garson, és dolgozott egyébként több nagyon szar zenekarral is már: NIN, Smashing Pumpkins, le merném fogadni, hogy nemsokára dolgozik a Placeboval is, haha) és ennek köszönhetően elég fasza lett amaz. Mellesleg a Farewell, Mona Lisa szerintem az egyik legjobb számuk és a legjobb klipjük. Többször egymás után lepörgetés. Nézdmeg. De a lemez tele van érdekes tételekkel, Room Full of Eyes, I Wouldn't If You Didn't (zongora itt is), de úgy egyébként a számcímek is mennyire atomak már. A kínai suttogások a nyerő!

http://www.myspace.com/dillingerescapeplan
http://www.season-of-mist.com/

Cancer Bats - Bears, Mayors, Scraps And Bones (Distort)

Hohh. Az új Cancer Bats lemezen se szarakodnak a kezdéssel. Olyan kíméletlen szladzsi gitártéma jön már egyből az elején, hogy jön a betoncipővel mocsárba ugrás is. A Dillingerrel volt alkalmunk megnézni ezeket a kedves kanadai embereket is (én csak a végére estem be sajnos) de elég jók voltak, odatették magukat. A lemez meg már csak azért is nagyon jóképű,  mert rögtön első klipes nótának a Sabotage-t választották, amit ugye a lemezen feldolgoztak a Beastie Boys-tól. Minden klappol egyébként, jóféle üvöltések, nagyon súlyos-grúvos gitártémák, vaskos, masszív dob és basszus összmunka, egy rossz szavam nem lehet. Kár, hogy nem született Pneumonia Hawk szintű nóta. Számcím faszasági verseny nyertese: Black Metal Bicycle.

http://www.myspace.com/cancerbats
http://www.teamdistort.com/