Lesz valami jó a mai napon, méghozzá a HAW, a Shapat Terror és az Igor zenekarok koncertje. Nem lenne meglepő, ha már előre többen rettegnének csoportosulásunk lelki óriásainak szónikus jókedv aurájától. De, hogy kicsit egzaktabban fogalmazzak nem másra gondolok itt természetesen, mint a púzásra, kiabálásra és ordenáré röhögésekre. Plusz a Marci lefogadom, hogy a mobiljáról fog Entombed zenekart bőgetni. Engedtessék meg, hogy a Néni vs. illedelmes Dávid telefonos párbeszéd szolgáljon szemelvényként.

-Néni: lenne még pár szobatársuk, nem zavarná önöket?
-Dávid: huhh, azt hiszem, a kérdés inkább az, hogy mi nem zavarnánk-e őket.
-Néni: á, én azt nem hiszem.
-Dávid: nézze, az igazság az, hogy mi egy zenekar vagyunk. reggel négynél előbb nem érünk a szálláshelyre, és nem tudok kezeskedni azért sem, hogy nem leszünk hangosak, büdösek és nagyon boldogok.
-Néni: ...értem. várjon egy kicsit, átszervezem a foglalásokat.
-Néni: ...rendben, intéztem maguknak egy külön szobát. várjuk önöket szeretettel!

Lehet, hogy az illedelmességgel mondjuk magunk alatt vágtuk a fát, de az alpári viselkedésünket (én mondjuk nyilván nem), orkánszerű, csoportos vihogás-rohamokat, indokolatlan kánon-szerű füttyögés maratonokat, bélgázaink -immár nyugodtan mondhatom, hogy szaktekintélyekhez méltó- gyújtogatását ilyen szépen és kulturáltan mondatba foglalni kevesen tudták eddig. Ez a videó ad egy kis ízelítőt abból, ami.

Egy dolgot bánok csak, ha már itt tartunk. Nem jön a Laci barátunk. A Laci barátunk, aki életem egyik legnagyobb élményével ajándékozott meg, pedig akkor félálomban voltam. Laci barátunk, a székely gyorsasági-motoros, aki Bécsben, miközben a szomszédos szobában a jótét Willi aludt, egy öngyújtó segítségével lángoszlopot varázsolt elő díszes tomporából, ánuszrózsájának épségére (és házigazdánk értékeire) fittyet hányva. Utoljára ehhez foghatót a Diablo 2-ben láttam. Ott a varázslónak volt olyan "fire-skillje", hogy "inferno". De az sem ér a nyomába. Tűzvarázsló, két szemeddel égess el.