7. Lo-Pan - Salvador (Small Stone)
Ez itt egy Colombus, Ohio székhelyű banda, akik nevüket a Nagy Zűr Kis-Kínában c. b-kategóriás Kurt Russel film főgonoszától eredeztetik. 4 csúnya és öregebb korú ember alkotja (több dagadt is egyben). Ez alapján már elkezd kialakulni az emberben a kötődés, szeretés, féltés. Pláne, amikor az első lemez borítóját megszemlélve azt látjuk, hogy egy pucér jeti, űrhajós sisakban egy guminővel a hóna alatt szalad. Ehhez hozzá jön még, hogy nem a szokványos, és valljuk be, lassan már unalomig ismételt Black Sabbath meg Kyuss ihlette stoner rockot nyomják, hanem tökéletes dinamizmussal és némi Only Living Witnesshez (az egyik kedvenc bostoni riffes hardcore bandám) hasonlóan fantasztikus énektípussal injektálják a zenét. De a legnagyobb lényeg, hogy mindezek mellett kókemény dalok, nóták vannak, meg markáns riffek, amik testetmángorolnak. Aztán ott van még az orkánként süvítő énektémák sokasága. Ráadásul van egy Intro a lemezen, ami a hatos szám. Röhögtem. Egyébként minden száma többször használható, élvezhető, lehet rá vajat köpülni. Ajánlott!
bnd: lopandemic.com
lbl: smallstone.com
8. Loon - Loon (saját kiadás)
Minél többet hallgatom ezt a lemezt, annál inkább mászik felfelé a listámon. Ez egy női sludge, okkultista érzésvilágú folk elemekkel. Rémisztően hangzik, ellenben degeszjó. Nem vagyok túlzottan híve a kányaszerű éneklésnek, visítozásnak, és itt ritkán is kerül elő, de amikor előkerül, működik. Mondjuk szerencsére inkább a Weedeater slejmestorkú üvöltve kárálására hajaz, mint a gay blackmetálos süvölvények előadásmódjához, szóval jóváhagyható. A lemezt nyitó Breathing Fire a maga nyolc percével súlyos kezdés, de egyből kirakják az irányjelzőt. Fantasztikus nyitás a bábolnai hentes-mészáros szakszervezetnél is könyörtelenebb riffjével, ami ráadásul faszajó gitárhangzással párosul, a benne lévő melódiával végképp megnyertek maguknak. Aztán vannak itt szépen éneklős dolgok is (alant prezentálom), meg folkos megfejtések, szóval elég sokrétű anyag, de amellett, hogy eklektikus zeneileg, hangulatában nekem megvolt az egység. És tökéletes elkapott.
bnd: myspace.com/loonri
lbl: -
9. Shabazz Palaces - Black Up (Sub Pop)
Nem ez az első jó húzása a Sub Popnak, de nem is az utolsó szerintem. Már több fronton jött velem szembe a produkció, de jó darabig sikerült kitérni előle, aztán csak megcsíptem őket a KEXP (http://kexp.org/) nevű nagyon baró seattle-i rádió felvételein. Szerencsés véletlen volt. Hiphop duóról van szó, akik baromi innovatívan közelítik meg a zenekészítést. Fasza tempóváltások, érdekes ritmusok, bítek. De ezek ellenére is minden szám működik. Hiába nincs egy nótában sem döngölő lábdob vagy ribizés. Ez olyasmi inkább, mintha a fehér ember bölcsész hiphopja. Nekem a De La Soul okoskodása ugrott be róla, de ez némiképp félrevezető, annál sokkal inkább ott van benne a strigó faktor. Nagyon jó barkácsszakkörös lemez, meg kő hallgatni.
bnd: shabazzpalaces.com
lbl: subpop.com
10. Battles - Gloss Drop (Warp)
A Battles második lemezén is hozza a baró pszichedeliával megfejelt matekos poszt-rockot. És mindezt minőségében is remekül, ráadásul úgy, hogy a nemrégiben kivált a kvázifrontember, az idegesítő nevű és hülye hajú Tyondai "züllött recskabajnok" Braxton. Szép munka! A zene némiképp debilizáltabb lett, gondolok itt például az Ice Cream c. számra. De a Wall Street gitár/szinti témája is -mint az köztudott- tökéletes aláfestése a csecsemő protokoll-droidok játszótéri hebrencskedéseinek. A lemez túlnyomó részét vokáltalan instrumentalizmus uralja, digitális csiperke hangulatban, ám négy nóta vendégtorkokat is felsorakoztat. Remekül megoldották, hogy mindegyik másmilyen ízt ad a daloknak, más irányba viteti, huzatja a dalszerkezeteket. Például a lenti klipben a fiatal hókuszpók dalol, miközben egy másik illető pedig bajba keveredik. Ja és az egyik gitáros neve Dave Konopka. Szép munka!
11. Cities Aviv - Digital Lows (Fat Sandwitch)
A fenti név egy négergyereket takar (Gavin Mays), aki egy afféle társasjáték-rajongó koboldfiú külsővel rendelkezik. Zenei karrierje kezdetén egy Copwatch nevű hardcore zenekarban kiáltozott (bizonyítékként Integrity feldolgozás itt), majd parallel nekiveselkedett a hiphop reppezésnek is, aztán a keménykedés egyszer csak kikopott. A zenéje (ami nyilván túlnyomórészt sampling azaz lopás alapú) a soultól a minimál waveig rengeteg helyről táplálkozik, a pitchfork valami yacht rockot is emleget, de arról azt se tudom mi. Összességében nagyon relaxációs anyag, azt kész. Az általam rettentően utált Depeche Modetól is ollózott némi matériát a jóhaver, ami egyébként nagyon odaver a Die Young c. számban. Jóleső hallgatni való lófrálás, elutazás, otthonmaradás esetén is! Hasonlóképp örömteli esemény felrakni, mint Q-tip visszatérő anyagát pár éve. Azér az jó, ha belegondolunk.
bnd: citiesaviv.bandcamp.com
lbl: fatsandwichrecords.com
12. Sahara Surfers - Sonar Pilot (Sound Zero)
Ez meg egy osztrák stoner rock zenekar női énekessel. Ha mondjuk ezt előbb tudom, meg se hallgatom a lemezt. De ugyanakkor az meg jókora böszmeség lett volna. Egyedül az intrónak nem tudom, mi értelme (az intrókat, meg interlude-okat meg skiteket egyébként is gyűlölöm, mint a szart). Tökéletesen be lehetne állni vele koncerten, felvenni botorság volt. Emellett a borító is kurva ronda. Namost a lemez többi, érdemi része viszont nagyon császárnő. Picit fuzzos, nagyon rockos, király dallamok az osztrák csaj is jól hozza a frontot, nem idegesítő a kiejtés se. Kellemes meglepetés, simán lepörgethető egymás után többször is. A számok normál hosszúságúak, van néhol piszmogás, máshol málházás, valamint az egyik számuk címe: Ganjalf. Tehát muszáj kedvelni végül is.
bnd: myspace.com/saharasurfers
lbl: soundzero.net
Megmondás